|
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti szél,
Nyugszik a hab szőke kedvesével,
És hogy boldog, arról nem beszél.
Elaludt a lélek ringatója,
A zajongó gerjelem,
Szép fejét lehajtva kebelemre
A leányka, némán ül velem.
E haboknak, majd ha fölriadnak,
Virulóan int a part: -
Szirt van ott, kopár szirt, a lemondás,
Merre vágyink hullámzása tart.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
|
