|
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti szél,
Nyugszik a hab szőke kedvesével,
És hogy boldog, arról nem beszél.
Elaludt a lélek ringatója,
A zajongó gerjelem,
Szép fejét lehajtva kebelemre
A leányka, némán ül velem.
E haboknak, majd ha fölriadnak,
Virulóan int a part: -
Szirt van ott, kopár szirt, a lemondás,
Merre vágyink hullámzása tart.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
|
