|
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti szél,
Nyugszik a hab szőke kedvesével,
És hogy boldog, arról nem beszél.
Elaludt a lélek ringatója,
A zajongó gerjelem,
Szép fejét lehajtva kebelemre
A leányka, némán ül velem.
E haboknak, majd ha fölriadnak,
Virulóan int a part: -
Szirt van ott, kopár szirt, a lemondás,
Merre vágyink hullámzása tart.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
|
