A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom,
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;
áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj íve, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szívembe vésve mélyen.
Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva, szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak;
és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rajongás Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» A virágnak megtiltani nem lehet... A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Hazugság szerelme Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Átok Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Ha te ugy szeretnél... Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Szeretnélek megvédeni tőlem Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» A' Győzhetetlen Szív Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Az én hajóm... A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
|