A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom,
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;
áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj íve, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szívembe vésve mélyen.
Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva, szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak;
és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lennék én folyóvíz... Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» Reszket a szivemnek... Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Lotti Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Jusson egyszer még eszedben... Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Buza közé... Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Amióta Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Nagyon csendes szerenád Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Gondolok valakit Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
|