|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Leégés
Sírni szeretnék - s a szemem száraz,
Mint...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
|
