|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Boldog álom
Boldog álmam volt az éjjel,
Láttam arczodat,
Me...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
|
