|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
|
