|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
|
