|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Egy menyasszonynak
Napszivednek melegénél
Ujonnan születtem,
Fénye...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
|
