|
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
|
