|
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
|
