|
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
|
