|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
|
