|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Boldog álom
Boldog álmam volt az éjjel,
Láttam arczodat,
Me...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
|
