|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
|
