|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
|
