|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
|
