|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
|
