|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
