|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
