|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
|
