|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
|
