|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
|
