|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
|
