|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
|
