|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Az ablaknál
Úgy jön valaki, mintha te jönnél,
Szívem...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Leégés
Sírni szeretnék - s a szemem száraz,
Mint...
|
