|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
