|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
|
