|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
|
