A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amióta Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» A' Győzhetetlen Szív Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Szerelemvágy Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Nem gondolok... Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Dal a dús királyról Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
|