A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavasz, korodnak... Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Samariai asszony Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» A habozó pásztor Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Azt kérdik... Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Csillagos az ég... Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
|