|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
|
