|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
