|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
|
