|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
|
