|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
|
