|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
|
