|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
|
