|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Astalfiók
Van egy pár régi levelem
Bezárva egy...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
|
