|
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én.
Nem levél lesz az: a vágy sóhaja!
Párját hívó dalos madár szava,
Tavasz okozta öntudatlan mámor,
Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
Tudom, hogy írni fog, remegve várom.
Erről szövődik bennem minden álom,
E levéllel van a lelkem tele,
Ez a holnap csodás ígérete!
...Ott találom majd az asztalomon.
Kigyúl tőle az arcom, homlokom.
Tudom, majd minden könnyem rája hull,
S tudom, hogy visszaküldöm olvasatlanul.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Szomorú indulat
Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
» Boldog álom
Boldog álmam volt az éjjel,
Láttam arczodat,
Me...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
|
