|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
|
