|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
|
