|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
|
