|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
|
