|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
|
