|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
|
