|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
|
