|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
|
