|
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segit;
ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan, tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
partján tünődve állok, egyedül,
s Hír, Szerelem a semmibe merül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
|
