|
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a parkon.
Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát
Bontott az alkony.
Láttam egy ágat
Rogyásig virágtűzbe borulva.
Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted
Lágy sziromujja.
Láttam, hogy hullt rád.
Sírva simult rád, csókolta vállad.
Illata szárnyalt, mint a sóvárgó,
Néma imádat.
Láttam, lágy szirmok
Lábad elébe sírva peregtek.
Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát
Észre se vetted.
Be szomorú volt.
Be temetés volt, bár tavaszalkony.
Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! -
Jöttél a parkon...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
|
