|
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a parkon.
Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát
Bontott az alkony.
Láttam egy ágat
Rogyásig virágtűzbe borulva.
Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted
Lágy sziromujja.
Láttam, hogy hullt rád.
Sírva simult rád, csókolta vállad.
Illata szárnyalt, mint a sóvárgó,
Néma imádat.
Láttam, lágy szirmok
Lábad elébe sírva peregtek.
Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát
Észre se vetted.
Be szomorú volt.
Be temetés volt, bár tavaszalkony.
Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! -
Jöttél a parkon...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
|
