|
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a parkon.
Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát
Bontott az alkony.
Láttam egy ágat
Rogyásig virágtűzbe borulva.
Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted
Lágy sziromujja.
Láttam, hogy hullt rád.
Sírva simult rád, csókolta vállad.
Illata szárnyalt, mint a sóvárgó,
Néma imádat.
Láttam, lágy szirmok
Lábad elébe sírva peregtek.
Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát
Észre se vetted.
Be szomorú volt.
Be temetés volt, bár tavaszalkony.
Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! -
Jöttél a parkon...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
|
