|
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a parkon.
Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát
Bontott az alkony.
Láttam egy ágat
Rogyásig virágtűzbe borulva.
Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted
Lágy sziromujja.
Láttam, hogy hullt rád.
Sírva simult rád, csókolta vállad.
Illata szárnyalt, mint a sóvárgó,
Néma imádat.
Láttam, lágy szirmok
Lábad elébe sírva peregtek.
Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát
Észre se vetted.
Be szomorú volt.
Be temetés volt, bár tavaszalkony.
Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! -
Jöttél a parkon...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Búsongás
Ím, a tavasz vége még el sem érkezett,
Máris a...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
|
