Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú pálmafái biztató reménynek.
Régen, ó, be régen minden reggel hittem,
Hogy bár kimerülve, este odaérek.
S minden áldott este elhagyott a nappal,
A hiú káprázat, s lerogytam a pusztán,
Csakis egy vigasszal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.
S minden új hajnalban a csalóka képlet
Ott lebegett újra biztatón előttem,
És én felzaklatva dermedő erőmet,
A kínszenvedésnek útjára ráléptem.
Eleinte léptem, aztán összeesve
Csúsztam a fövenyen, hogy mégis haladjak,
S fölemeltem fejem minden áldott este,
Hogy még egyszer lássam, azután meghaljak.
S minden áldott este eltűnik a nappal,
A hiú káprázat, s lerogyok a pusztán,
Csakis egy vigasztal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kiszólás Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Buza közé... Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Légy vidám... "Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Dal a dús királyról Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Betyár-átok Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Ajánlás Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Üdvöm Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Elmondom, mit eddig... Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Dal Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Édes kín Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» A csermelyhez Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
|