|
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú pálmafái biztató reménynek.
Régen, ó, be régen minden reggel hittem,
Hogy bár kimerülve, este odaérek.
S minden áldott este elhagyott a nappal,
A hiú káprázat, s lerogytam a pusztán,
Csakis egy vigasszal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.
S minden új hajnalban a csalóka képlet
Ott lebegett újra biztatón előttem,
És én felzaklatva dermedő erőmet,
A kínszenvedésnek útjára ráléptem.
Eleinte léptem, aztán összeesve
Csúsztam a fövenyen, hogy mégis haladjak,
S fölemeltem fejem minden áldott este,
Hogy még egyszer lássam, azután meghaljak.
S minden áldott este eltűnik a nappal,
A hiú káprázat, s lerogyok a pusztán,
Csakis egy vigasztal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én hajóm... A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Boldogtalan vagyok... Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Boldog álom Boldog álmam volt az éjjel,
Láttam arczodat,
Me...
» Még tudok szeretni... Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Mért nem születtél te... Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» A' Győzhetetlen Szív Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Pásztori gond Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Nem fáj Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Nem bánat az Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Éjfélkor Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
|