|
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő akác volt. Tetején
őrködött lángsisakkal s lángruhában
az utolsó sugárzó esti fény.
Ilyen akácok zúgnak a regékben...
Letörtem egy ágát s a levelen
a nyár fogyó tüzénél megidéztem
árnyékod, óh hatalmas szerelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
|
