|
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő akác volt. Tetején
őrködött lángsisakkal s lángruhában
az utolsó sugárzó esti fény.
Ilyen akácok zúgnak a regékben...
Letörtem egy ágát s a levelen
a nyár fogyó tüzénél megidéztem
árnyékod, óh hatalmas szerelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
|
