|
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő akác volt. Tetején
őrködött lángsisakkal s lángruhában
az utolsó sugárzó esti fény.
Ilyen akácok zúgnak a regékben...
Letörtem egy ágát s a levelen
a nyár fogyó tüzénél megidéztem
árnyékod, óh hatalmas szerelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
|
