|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Boldogtalan vagyok...
Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
|
