|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Utolsó szonett
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
|
