|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
|
