|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
|
