|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
|
