Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pataknál Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» A vár fehér asszonya A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Vers És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Pásztori gond Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Három fekete asszony Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
|