|
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
