Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három fekete asszony Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Leányhoz Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Pataknál Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Mindig... Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» A nap, a hó... A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
|