|
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
|
