|
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!
Még összetépve is nevedet sohajtja,
Még széjjelszórva is szerelmét susogja.
Hullatsz még utána keserű könyeket.
Összeszednéd még te eltépett szivemet.
De hol találod meg ezen a világon?
Kit a szélnek szárnyán, kit a tüskeágon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
|
