|
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!
Még összetépve is nevedet sohajtja,
Még széjjelszórva is szerelmét susogja.
Hullatsz még utána keserű könyeket.
Összeszednéd még te eltépett szivemet.
De hol találod meg ezen a világon?
Kit a szélnek szárnyán, kit a tüskeágon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
|
