|
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!
Még összetépve is nevedet sohajtja,
Még széjjelszórva is szerelmét susogja.
Hullatsz még utána keserű könyeket.
Összeszednéd még te eltépett szivemet.
De hol találod meg ezen a világon?
Kit a szélnek szárnyán, kit a tüskeágon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
|
