|
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
|
