|
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
|
