|
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje,
Dús bronzhaját a vágy cibálja szét,
Lelkét sorvasztó forróság gyötörje,
Ajkát a kín harapja össze, még
Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe!
Magányos éj gázolja át eszét
És jajgató szerelmi őrületben
Az én nevem sikítsa vad beszéd:
Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
|
