|
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenvedély, nagy és örök,
El nem oltható.
S oh kinok mély tengere!
Oh kemény egek!
Nem lehet kimondanom,
A mit érezek.
Nem lehet kimondanom,
Bárha éltemet;
Tiltja eskü, kárhozat
Szenvedélyemet.
Oltsd el, oh hatalmas ész,
Oltsd el lángomat,
Vagy szakadjatok le rám
Oltár! boltozat!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Az ablaknál
Úgy jön valaki, mintha te jönnél,
Szívem...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
|
