|
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Ha te ugy szeretnél...
Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
|
