|
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
|
