Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmok asszonya Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Azt kérdik... Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Dal Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Gondolok valakit Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Fogva Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Mikor én kis gyerek voltam Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
|