|
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Egy menyasszonynak
Napszivednek melegénél
Ujonnan születtem,
Fénye...
|
