|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
|
