|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Astalfiók
Van egy pár régi levelem
Bezárva egy...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Lyánka gyötrelme
Ó égető kín,
Ó gyötrelem
Viszonláng nélkül
A...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Ha te ugy szeretnél...
Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
|
