|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
|
