|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
|
