|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
|
