|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
|
