Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem mehetek hozzád Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Gondolok valakit Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Szomorú indulat Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
» Buza közé... Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Csak ne mosolyognál... Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Boszorkányszárny Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Szerelemvágy Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» A' Győzhetetlen Szív Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Édes kín Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Üdvöm Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Tudom.. Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
|