|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
|
