|
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
Kezem-lábam nehéz láncon:
nagy is a szomorúságom.
Gondolkodom, de nem másról:
rác kocsmáros leányáról.
Csókot nyomott a szememre:
láncot vertek a kezemre.
Ha ez álom, hadd virradjak!
Ha valóság, hadd álmodjak!
Akár álom, akár való,
verje meg a Mindenható!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
|
