|
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból, -
Nem, mint pillant rám, titkon-kedveltjére.
Oh nap, derűlj ki, s kedvezz a buzgónak,
Hogy ájtatosságát elvégezhesse;
De kedvezz nékem is, a lángolónak!
Ki jő? - Cselédje Hébém visszahozza.
Keresztet vont a könyvben e sor mellé:
"A hű leány barátját sohajtozza."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
|
