|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
|
