|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Az ablaknál
Úgy jön valaki, mintha te jönnél,
Szívem...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
