|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
|
