|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
|
