|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
|
