|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
