|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
