Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve áll ott pusztán és fehéren,
Csak olykor hullott egy-két könyü rá,
Oh titkos érzés, hő vágy, szűz szemérem!
Világba' járván, most bátrabb vagyok,
Elmondhatnám, hogy híven emlékszem rád,
Elmondhatnám, mit szenvedett szivem,
S mit híven őrzök, szenvedésim titkát.
Emlék köztünk ne puszta szó legyen,
Ha nem lehet oh bár egy boldog óra:
Támadjatok föl régi könnyeim,
Egy percre még, emlékül, búcsuzóra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem mehetek hozzád Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» De jó annak... De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» A szerelem tudománya Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Tudom.. Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Népdal Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» A' Győzhetetlen Szív Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
|