Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve áll ott pusztán és fehéren,
Csak olykor hullott egy-két könyü rá,
Oh titkos érzés, hő vágy, szűz szemérem!
Világba' járván, most bátrabb vagyok,
Elmondhatnám, hogy híven emlékszem rád,
Elmondhatnám, mit szenvedett szivem,
S mit híven őrzök, szenvedésim titkát.
Emlék köztünk ne puszta szó legyen,
Ha nem lehet oh bár egy boldog óra:
Támadjatok föl régi könnyeim,
Egy percre még, emlékül, búcsuzóra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A multért Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» Nagyon csendes szerenád Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Séta az alkonyatban A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Szomorú indulat Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
» A virágnak megtiltani nem lehet... A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Csillagos az ég... Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
|