|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
|
