|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Szomorú indulat
Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
|
