|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Románc
Zenének hangja mellett
Vidáman foly a tánc,
Az...
|
