|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
|
