|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
|
