|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogva
Hamis egy tőr szépséged, leányka,
Hamis egy...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
|
