|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Lyánka gyötrelme
Ó égető kín,
Ó gyötrelem
Viszonláng nélkül
A...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
|
