|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
|
