|
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt, s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sírva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve,
És akkor, érzed, elveszett örökre,
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
|
