Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jusson egyszer még eszedben... Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Pataknál Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Nem gondolok... Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Hazudj és kábits! Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Boldogtalan vagyok... Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Jöttél a parkon Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Gondolok valakit Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
|