|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Utolsó szonett
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
|
