|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor
Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
|
