|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
|
