|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
|
