|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
|
