|
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
|
