|
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Románc
Zenének hangja mellett
Vidáman foly a tánc,
Az...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
|
