|
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
|
