|
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
|
