|
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia, bolygék,
Sok dagadó kebel, ah, gyúla szerelmem után.
Egy vala csak, szívem kinek égett mennyei lánggal,
S ajkam utolsó hív szózata nyögte nevét.
S őt most Hádes örök ligetén hű lángom ölébe,
Lombjaim árnya között, sírva sohajtom alá.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pásztori gond Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Esős nap A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
|