|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» A búcsúzó szerelem
Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt...
» Tavaszkor
Mikor az égen
Mosolygón, szépen
Tavasz sugára...
» A nóta vége
Azt mondod: rossz volt, megveted,
Találsz te...
» Tavaszdal
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
|
