|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Fogytán a rím...
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Bucsú
Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Még egy csók
Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Tavaszdal
Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirde...
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
|
