|
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A búcsúzó szerelem
Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
» Bucsú
Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» A szolgalegény
Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» Azt hittem: virág vagy...
Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Sóhajféle
A messzeség
Egy percre csupa lila láng:
Tündérv...
|
