Mariskának!
Zajjal, pompával ünnepet nem ülök,
Csak imádságba foglalom neved,
Hogy ki egéből nekem... | Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly tökéletes és hív
Párra életében lelhet,
Mellybe szinte... | Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn keresztül,
S kacajjától a hó alatt lenn
Az álmodó... | Feleség
Egyenes úton gördül életem ...
Hogy innom adjon,
felkel egyszál ingben
az asszony, aki örök -... | Hold szitálja hűvös aranyát
Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz!
Arany hold alatt gyönyört szakíts.
Ha meg holtak... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Hetedik szonett
Lásd, meghal minden, ami eleven,
Mihelyt a testből elröpül a lélek.
Én test vagyok csak, nélküled... | A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó darázzsal:
Vecsernye szólna délután lassúdad... | | Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek-..
Eljöttem hozzád, hogy köszöntselek
És elmondjam, hogy fölkelt már a nap,
S a forró fényben a... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Szerelmes ének Wurlitzerre
Harlem éjszakáját
köréd göngyölhetem,
neonfényeiből fejéked fonhatom,
a Lenox Avenue... | Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett volt és piros.
Sövények hó alatt s a baglyok... | Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta szótlanul.
Ködöt lehel ki szája: ím
körötte álmos pára... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold. Fölrepeszted
a tavaszi láz varait.
Éppen hegedni... | Szeretem látni
Szeretem látni hajad finomán
A Keletet, ahonnan jöttél s jöttem,
Az ősi, úri, mély... | Nottingham Bettyhez
Szavam halvány igen
Lezengni bájidat,
Leány tul tengeren -
Te fényes gondolat!
Körűled annyi... | Egy két évben...
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még vele,
S bár életét összudúltam:
Nem vádol... | Búsongás
Ím, a tavasz vége még el sem érkezett,
Máris a forró nyár heve következett.
Elmúltak víg kedvem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen dícséreted,
szemed színéből szeretnék szőni
e... | Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a mennyezetet,
az alvó arcú rádiót,
a takarót, mi... | Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett –
Láttam vetülni árnyát feketén
a... | A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így : amikor Veled vagyok,
egészen közel érzem :
az... | Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
