|
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még vele,
S bár életét összudúltam:
Nem vádol tekintete.
Egyszerün jár, tán szegényül,
És nem vádol engemet,
Pedig én vagyok az, kiért
Fényt, palotát megvetett.
Ha nem ismert volna engem,
Nem volna ő most e rom,
Elkerülte volna őt e
Megalázott fájdalom.
Büszkeséggel hordaná e
Földre szegzett szép fejet...
S még se vádol, még sem átkoz,
Sőt még inkább menteget.
Mintha neki az életben
Nem vétettem voln' soha:
Hervadt arczán a megtört szív
Kiengesztelt mosolya.
Még megfogja kezemet is,
Bocsánattal, melegen;
Tudja ő, ha volt is vétkem:
Forrása a szivben, mélyen,
Nem volt más, mint - szerelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
|
