|
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még vele,
S bár életét összudúltam:
Nem vádol tekintete.
Egyszerün jár, tán szegényül,
És nem vádol engemet,
Pedig én vagyok az, kiért
Fényt, palotát megvetett.
Ha nem ismert volna engem,
Nem volna ő most e rom,
Elkerülte volna őt e
Megalázott fájdalom.
Büszkeséggel hordaná e
Földre szegzett szép fejet...
S még se vádol, még sem átkoz,
Sőt még inkább menteget.
Mintha neki az életben
Nem vétettem voln' soha:
Hervadt arczán a megtört szív
Kiengesztelt mosolya.
Még megfogja kezemet is,
Bocsánattal, melegen;
Tudja ő, ha volt is vétkem:
Forrása a szivben, mélyen,
Nem volt más, mint - szerelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» El, elmegyek
El, elmegyek házatoknál
S ablakodra felnézek...
...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
|
