Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak -
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi-régi fűz Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Csupa közhely Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Két asszony A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Várakozás Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
|