|
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám nyílnak:
Meglátnak az én cimboráim,
Nagyon holdas most minden éjjel.
Lédám, meddig tart a bujósdi,
Ez az ős, húnyó, csalfa játék?
Tudom, hogy a nyomomban vannak
S nem szabad nyögni, sírni, szólni.
Szomorú, zöld, nagy szemeidben
Dőzsölnek az én cimboráim,
Kikukucskálnak, leskelődnek
A Mámor, a Halál s az Isten.
Ha akarják, szivemre szállnak,
Csókolj, Lédám, semmivé csókolj,
Hogy hiába jöttenek légyen,
Ha ajkaid közt megtalálnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Egy két évben...
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» El, elmegyek
El, elmegyek házatoknál
S ablakodra felnézek...
...
|
