|
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
|
