|
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
|
