|
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Egy két évben...
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
|
