|
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.
Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.
Messze vagy, messze. – Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» A kis kadét
Szerelmes volt a kis kadét
Szerelmes volt...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
|
