|
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.
Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.
Messze vagy, messze. – Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
|
