|
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
|
