|
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
|
