|
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útrakél,
hull a sápadt...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
|
