|
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.
De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.
Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.
S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» El, elmegyek
El, elmegyek házatoknál
S ablakodra felnézek...
...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
|
