|
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.
De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.
Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.
S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
|
