|
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.
De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.
Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.
S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Várakozás
Elfelejtem hol vagyok,
Valakire várok,
Csukott...
» Táj, szeretőkkel
Tegnap még sínek mellett álltam
a páristjárt...
|
