|
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos legyen hűs-zöld lombotok!
Nyár, lobbanj lángot, robbanjon heves,
vak viharokat boltos homlokod!
Mert Margit, kit a párás, fűszeres
július aszú borokkal itatott,
a kád vizében most gyöngyöket keres
s meztelen, meleg testével bent csobog;
s hajával, meg mellével olykor rámnevet,
ki őt nézem és bökkenek, dadogok,
mert tudom, hogy aranyhal ő, mit ki-kivet
egy bársonyos tenger s a bársonyos habok; -
ki-kiveti vállait, nyakát, kerek,
erős derekát, mely vizesen ragyog -
ó, piruljatok el fák s ti föllegek,
sodorj, te, nyár, ti, barna viharok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
|
