|
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos legyen hűs-zöld lombotok!
Nyár, lobbanj lángot, robbanjon heves,
vak viharokat boltos homlokod!
Mert Margit, kit a párás, fűszeres
július aszú borokkal itatott,
a kád vizében most gyöngyöket keres
s meztelen, meleg testével bent csobog;
s hajával, meg mellével olykor rámnevet,
ki őt nézem és bökkenek, dadogok,
mert tudom, hogy aranyhal ő, mit ki-kivet
egy bársonyos tenger s a bársonyos habok; -
ki-kiveti vállait, nyakát, kerek,
erős derekát, mely vizesen ragyog -
ó, piruljatok el fák s ti föllegek,
sodorj, te, nyár, ti, barna viharok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
|
