|
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos legyen hűs-zöld lombotok!
Nyár, lobbanj lángot, robbanjon heves,
vak viharokat boltos homlokod!
Mert Margit, kit a párás, fűszeres
július aszú borokkal itatott,
a kád vizében most gyöngyöket keres
s meztelen, meleg testével bent csobog;
s hajával, meg mellével olykor rámnevet,
ki őt nézem és bökkenek, dadogok,
mert tudom, hogy aranyhal ő, mit ki-kivet
egy bársonyos tenger s a bársonyos habok; -
ki-kiveti vállait, nyakát, kerek,
erős derekát, mely vizesen ragyog -
ó, piruljatok el fák s ti föllegek,
sodorj, te, nyár, ti, barna viharok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
|
