Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
SzerelmesLevél.hu fejléc




Főoldal » Szerelmes versek » Szerelem » Péntek

Péntek

Szerző: Gyurkovics Tibor


Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
a csak bámulom az üres tárgyakat.

A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rám néztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifelé,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejem,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék - s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogság. Holnap jön péntek
és testemet testedre szögezik.

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belém fúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni.

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt válthatjuk meg, kiért meghalunk.


Küldd el ezt a verset szerelmednek!

Neved:
E-mail címed:
 
Címzett neve:
E-mail címe:

Üzeneted:





További versek honlapunkról:

» Hegedű
Értelme magvait a sorsom szétszórja már, mint...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek? E...
» Búcsú
A csöndes útra már levél pereg, Nem bólogat a...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed emlékezetemben, s mint...
» Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled, végülis megszületik az...
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény - úgy leltelek, mint utazó...
» Egy szellemhez
Éjfélt ütött. El-elalvó kis mécsem Halványult...
» Siess...
Siess. Az út, amelyen állasz, sötét kérdésre...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S...
» Kicsi lány még a kedvesem
Kicsi lány még a kedvesem, kicsi lány még a...
» Hűség
Vinném vidéked, a szegénységed, könnyű teher,...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz, S mint a...
» Álmtlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál; Vékony vésővel...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben, Az úton egy...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak. Vihar csak...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve És olyan gazdag...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben. Állok...




Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten. Feliratkozás a hírlevélre!



Minden jog fenntartva © 2020, www.szerelmeslevel.hu | Jogi nyilatkozat | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info(kukac)szerelmeslevel.hu