|
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
|
