Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltékenységféle Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Gondolsz-e rám? Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» A féltékeny Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Csak egy délután Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Asszonysziv Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
» A búbos galamb Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Mi ez mit szívemben érzek?... Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Pillád szendergősre simítom Pillád szendergősre simítom,
ajkad szunnyadón...
» A nászbokréta A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Kedves, nézd!... Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
|