|
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Aki Szeretőjét…
Aki szeretőjét
Igazán szereti,
Legyen bármi...
» Erdő mélyen
Erdő mélyen csendben
Ered a kis patak.
Hónapoki...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
|
