|
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Fél-szonett a szerelemhez
Megtépte már a kan az új Leánykát,
mert szép és...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Szerelmi intő
Szerelmesek - vigyázzatok.
Még akkor is, ha...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
|
