33

És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba, hol az indás szulák kúszik magosba:
de mielőtt belépsz, lonc-lábával belépett
hálószobádba már előbb a meztelen nyár.

Bolyongó csókjaink bejárták a világot:
Arméniát, e földből kiásott sűrü mézet,
Ceylont, e zöld galambot, s a Jang-cet, mely oly ősi
türelemmel cserélget napokat s éjszakákat.

S most, kedvesem, a tengeren keresztül
megtértünk, mint két vak madár a falhoz,
a távoli tavasz készkére vissza,

mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem,
éltünk a falhoz, a tenger kövéhez
s a csókunk mindig visszatér e tájhoz.