|
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba, hol az indás szulák kúszik magosba:
de mielőtt belépsz, lonc-lábával belépett
hálószobádba már előbb a meztelen nyár.
Bolyongó csókjaink bejárták a világot:
Arméniát, e földből kiásott sűrü mézet,
Ceylont, e zöld galambot, s a Jang-cet, mely oly ősi
türelemmel cserélget napokat s éjszakákat.
S most, kedvesem, a tengeren keresztül
megtértünk, mint két vak madár a falhoz,
a távoli tavasz készkére vissza,
mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem,
éltünk a falhoz, a tenger kövéhez
s a csókunk mindig visszatér e tájhoz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
|
