|
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből:
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből,
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Ha nem szorítsz
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» S. M. kisasszonynak
Szeretem a tavasz kedves kis virágát,
A szerény...
|
