|
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből:
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből,
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Ha nem szorítsz
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Nem szeretlek!
Nem szeretlek! - Nem és nem! Nem szeretlek!
Mégi...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
|
