Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből:
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből,
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltékenységféle Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Ha nem szorítsz Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
» Gondolsz-e rám? Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Elválás I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Kedvesemhez Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» A kék tenger partján Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» Búcsúdal Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
|