|
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből:
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből,
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Ha nem szorítsz
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
