|
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
Emésztő érzelemtől engem vajon mi ment meg?
Szerelmi kín hevéről magunk helyett, ha szól más,
Beszéde mit sem ér, hisz nem lát belénk a tolmács!
A kedves visszatértét szívem sorvadva várja,
De ó, a hosszú tűrés gyilkosság, lassú máglya,
Nem hagytál mást nekem, csak gyászt és tengernyi könnyet,
Hervasztják sárga arcom, csak jönnek, egyre jönnek,
S te, messzetűnt szerelmem, kit nem látok szememmel,
Hát elszakadt fonalunk többé már nem veszed fel?
Benned letűnt szerelmünk egy csöppje sem dereng,
Mely áthevítené köztünk a Végtelent?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó...
» Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Mint mikor a nap...
Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Vis...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
|
