|
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint álmatag vándor
a sok fa alól -
fölrezzenek érted
és csábít utánad
az esti ködben
két éjszínű toll.
Szenvedtem azért hogy
végre feledjek,
de visszaesőn is
a kín nyűge tört.
Nem gyógyít az éj,
a nappal is elhagy,
nem nyújt örömet,
még rám se köszönt.
Így ifjú reményem
legyőzte a bánat,
boldogtalanul csak
a sírba jutok -
ellobbanon, el,
de az emlék végső
vígaszával is, én,
érted búsulok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Búcsú
A csöndes útra már levél pereg,
Nem bólogat a...
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó...
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
» Mint mikor a nap...
Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Vis...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Szerelem
Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?......
» Hold szitálja hűvös aranyát
Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz!
Arany...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
|
