|
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint álmatag vándor
a sok fa alól -
fölrezzenek érted
és csábít utánad
az esti ködben
két éjszínű toll.
Szenvedtem azért hogy
végre feledjek,
de visszaesőn is
a kín nyűge tört.
Nem gyógyít az éj,
a nappal is elhagy,
nem nyújt örömet,
még rám se köszönt.
Így ifjú reményem
legyőzte a bánat,
boldogtalanul csak
a sírba jutok -
ellobbanon, el,
de az emlék végső
vígaszával is, én,
érted búsulok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó...
» Búcsú
A csöndes útra már levél pereg,
Nem bólogat a...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Ez a világ amilyen nagy...
Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly...
» Elment a kedves
Elment a kedves. Egy bukó sugár
ablakomon még...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
|
