Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hegedű Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Mint mikor a nap... Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Vis...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Veled vagy nélküled Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
» Búcsú A csöndes útra már levél pereg,
Nem bólogat a...
|