|
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
|
