|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
|
