|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Rád gondolok
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
|
