|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Mert irgalomból adtad
Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél,
a...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Ha birizgálna szerelem bökése
Ha birizgálna szerelem bökése,
mihaszna lány...
» Mily nagy golyhó vagy te...
Mily nagy golyhó vagy te,
Kicsiny kis...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» A könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
