Ha birizgálna szerelem bökése,
mihaszna lány csavarná el fejem,
háncsból kikelne, hántaná a kéjt,
és mint kisborju piros érintése
birizgálna tüdőmből nevetést:
almát: vízözönt nem félnék sosem
s tavaszi pörsenést.
Fiú lesz, vagy lány? Eldöntik a sejtek,
míg hús szilvája hull, akár a láng.
Ha sarjadzó haj bizsergetni kezd,
ha szárnyaló csontok barlangból keltek
s baba-comb közt emberi viszketeg:
nem rémíthetne a bitó, a bárd
s harci pálca-kereszt.
Fiú lesz, vagy lány? eldönti a kéz majd,
mely zöld lányt, párostól, a falra fest.
Ha belém-furakodna szerelem,
ha majd piszkáló pimasz kölyök-éh hajt,
hevet gyújtva ernyedt idegeken:
nem félnék ördögödtől, szomju test,
se tőled, sírverem.
Ha birizgálna szerelem bökése,
melytől nem simul ki a ránc soha,
se beteg vénség fürtje a fejen:
az idő, a rák, a szomj szűzi fészke
legyeknek hagynának vaj-hidegen,
szennyes tajtéktenger megfojtana
lábadnál, kedvesem.
Félig enyém, félig az ördögé
e világ, nő-mákonytól részegen,
villás némber-szem bimbóján köröz.
Vén csőnk veleje, mint a magamé,
a tenger minden heringje büdös:
ülök s a kukacot nézegetem,
mely rág körmöm mögött.
Csak ez birizgál, ez a bökkenő.
Vesszején hintál a bütykös majom,
vérhomály s dajkáló pólyák alatt
kacaj éjfelét el nem éri ő,
úgy sem, ha igaz szépségre akad
arán, anyán, s hágy horzsoló uton
hat apró lábnyomot.
Mi hát a bökkenő? Halál bökése?
Csókban a bogáncs: a szád, kedvesem?
Kereszten nőttünk, tövissel, a fán?
Holttestnél csúfabb a halál beszéde,
hajad beszédes sebeimre száll.
Ha e bökés ér: az ember legyen
az én metaforám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pásztorlány A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
» A szeplő Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
» A szerelem tilalma Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a...
» Durmol a macska… Durmol a macska, brumman kinn a szél,
de lágyan...
» Széllel fütyölj! Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek...
» Bordáim rácsa közt Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha...
» Kora-tavaszi éjszaka Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón...
» Daloló leányok Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» Tenger Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Édes rabság Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
» Trapéz és korlát Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a...
» Kis szerelmeim Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat...
» Mint még sohasem Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» A tarka blúz Télen a büszke
Nyári leányok,
Hideg...
» Intérieur Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Gyermeki szerelem Karját markoltam én, nem bírt velem,
kezemet...
» Tizennégy sor Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer...
» Legszebb... Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
|