|
Nem átkozom ibolyakék szemedet,
Pedig, pedig másra nevet, integet.
Ezer áldás szálljon rája, galambom,
Ahova néz, örömvirág fakadjon.
Nem átkozom hófehér kis kezedet,
Pedig, pedig összetépte lelkemet.
Annyi áldás szálljon rája, istenem,
Ahány sebet ütött az én szivemen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A levél
Ahogy először jöttél velem
új völgybe, s szemed...
» A violához
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
» Húzzad, húzzad
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak...
» Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta...
|
